Salamon pecsétje II. rész

A Salamon pecsétje általában egy hatszögű csillag, más néven hexagram, amely két egymásba fonódó háromszögből áll. Ez a szimbólum a dualitást és az egyensúlyt képviseli: az isteni és a földi világ, a férfi és a női, a szellem és az anyag egységét. A felfelé mutató háromszög a férfiasságot, a tüzet és a szellemi világot szimbolizálja, míg a lefelé mutató háromszög a nőiességet, a vizet és az anyagi világot jelenti. Ezek egyesítése a Salamon pecsétjében az univerzum erőinek kiegyensúlyozását tükrözi. A hatszög, amely a csillag körül megjelenhet, a tökéletesség és az isteni harmónia jele, amely összekapcsolja az égi és földi világokat. A középkori és reneszánsz mágia szövegei, különösen a híres “Salamon kulcsa” (Clavicula Salomonis) című grimoár, a pecsétet olyan eszközként említik, amely lehetővé teszi a démonok és szellemek megidézését, valamint uralmuk alá hajtását. Salamon király állítólag a pecsét segítségével építette fel a jeruzsálemi templomot, mivel képes volt a szellemeket munkára kényszeríteni.